Tea történet

 

A legismertebb legendák természtesen a Távol-Kelethez kötődnek.

A teát legelőször egy i.e. 2737-ból, Sen Nung kínai császár korából származó kínai történet említi. Foglalkoztatta a higiénia és az orvostudomány, és megfigyelte a forralt víz egészséges hatását. Ugyanis a forralásnak a legfőbb célja a fertőzések megelőzése volt. Történt, hogy egy szép napon, mikor vizet forralt magának -hogyha kihűlt, azt kortyolgassa-, egy cserjéről néhány levél egyenesen belehullott a forralt vízzel teli csészéjébe. Kellemes illat áradt a csészéből és a kíváncsi császár megkóstolta a véletlen művének köszönhető italt. Az italnak nemcsak csodálatos íze, de üdítő, erőt adó hatása is volt ? a tea ital megszületett. A császárra olyan mély benyomást tett ez az új felfedezés, hogy elkezdte terjeszteni a varázslatos cserjét. A tea kezdeti kínai elnevezése "te" volt, amelyből később "csia" lett.

A századok során Kínában a tea egyre nagyobb tekintélyre tett szert, a teáról szóló könyvek, versek, festmények egyre népszerűbbé váltak. A kínaiak úgy tekintettek a teára, mint természetes, egészséges élvezeti cikkre, és mint minden ember életének szerves részére. Mondták: Aki teát iszik annak kitisztul az elméje, tisztán és világosan látja a dolgokat, rendszeres fogyasztása meghosszabbítja az életet.